elköltöztem kolozsvárról. most már tényleg.

érdekes, hogy főként az apró mozzanatok, parányi élmények hiányzanak.

 pl. - "ülünk a lányokkal a konyhában. nem, nem főzünk"

- a kilátás a matyi-térre

- az emberek reakciója, mikor először beléptek az óriás-szobánkba

- piszu :)

lassan egy hete itthon kuksolok. közben, a román posta jóvoltából, megérkezett az összes csomag, amit kolozsváron napokon keresztül ragasztgattam, pakolásztam és cipletem. ott állnak a szobám közepén, mind az öten, és próbálnak rávenni, hogy ideje lenne kibontani őket. én meg még pár nap haladékot kérek. három lakás között kicsit hontalannak érzem magam.

öreg házhoz általában öreg villanyhálózat jár. Sajnos nem adnak hozzá különbejáratú villanyszerelőt. Kb. így össyegezném az elmúlt 1 hónap bosszankodásait.